100 dal

szerző: Roland Schimmelpfennig
„Ismered azt az érzést, amikor bekapcsolod a rádiót, és épp az a dal szól, amitől elmosolyodsz.“
8:51 van a vasútállomáson. Egy csoport teljesen átlagos ember egy átlagos szeptemberi reggelen munkába indul. Vagy valahova utazik. Családok, diákok, munkások, ingázók, turisták. Ezen a reggelen az élet egyszerre tökéletes és szomorú. Mindenkinek a saját dala cseng a fejében. Mintha egyszerre száz dal szólna. A kocsiban szinte minden hely foglalt. Pár perc múlva – 8:55 van – Sally, a pincérnő kezéből kiesik a kávéscsésze, és a világ darabokra hullik. Mi minden fér bele abba az egy másodpercbe, mielőtt minden örökre megváltozik?
A „100 dal” egy színházi partitúra a fordulópontot közvetlenül megelőző pillanatról. A világ törékenységéről, amely még mindig magától értetődőnek tűnik. A hangok csoportja egy reggel töredékeit rekonstruálja – a rádióból hallott dalokat, véletlenszerű gondolatokat, apró gesztusokat, a gyanútlan utasok vágyait és álmait –, és ezekből összeállítja a valóság térképét, amely hamarosan szétesik.
De hogyan lehet leírni a leírhatatlant? Történetek töredékei,

Forrás: Pútač.sk