1929-ben a Zsidó Betegápoló Társaság (héberül: Chevra Bikur Cholim) az egyik házat zsinagógává építette át a mai Kláštorská utcában. Az utcára néző egyszerű épület keleti homlokzatát egy gótikus ívű ablakpár és a társaság héber neve uralja. Az épület jobb oldalán hosszú folyosó található, amelyen keresztül az összes helyiségbe be lehet jutni: az imaterembe, a tanulószobába, az első emeleti női galériába és az udvarra vezető folyosóra, ahol egy szukkot fülke maradványai maradtak fenn. Az imaterem a legreprezentatívabb tér. A padok a keleti fal felé néznek. A két gótikus ablak között van egy doboz a Tórával. Az eredeti épület térbeli korlátai tükröződnek a női galéria kialakításában. A déli falon a nem létező galériaszárnyat imitáló freskók vannak. Az egész belső teret dekoratív díszítőfestmények díszítik. A zsinagóga a II. világháborút sérülések nélkül vészelte át, köszönhetően Anna Koperniech nem zsidó adminisztrátor hősiességének, akinek sikerült megvédenie az épületet a helyi lakosok, a gárdisták vagy a német csapatok támadásaitól. A kommunista totalitarizmus idején és annak bukása után a zsinagógát a bardejovi zsidó közösség utolsó tagja, Maximilian Špíra gondozta önzetlenül. Ezért az épület Szlovákia egyik legjobban megőrzött zsinagógája és egyben a város zsidó múltjának lenyűgöző emlékműve.
