A víztornyot Glasz Viliam (1882-1957) Szegedi születésű magyar építész tervezte. 1910 körül telepedett le Eperjesen, a torony az egyik első épülete, amelyet ő épített fel a város területén. Eperjes legmagasab fekvő lakótelepen épült a 20.század első felében a vízellátó hálózat terve részeként. Egy víztározó volt rajta 350 köbméter térfogattal. A 29 m magas épületet később az eredeti rendeltetése szerint nem használták, majd átépítették. Az alsó részét étterem és bolt-ként építettek át, és felül üveges kilátótereket alakítottak ki. 23 évig nem volt használva, és tönkrement. 2013 óta kilátóként ismét látogatható, és ha megmászásák a 135 lépcsőfokot, kilátás nyílik önök előt egész Eperjesre, sőt néha a Magas-Tátrára is.
