A falak, amelyek más európai országokban a városok jellegzetességei voltak, a középkori Magyarországon lassabb ütemben épültek. 1351-ben I. Lajos király téglából épített erődítmények építésére akarta ösztönözni a városokat rendeletével, amely az ilyen településeknek adta meg (civitates muratae) eltekintett az újonnan létrehozott kilencedek megfizetésétől. Építés Falak 1374-ben I. Lajos támogatta a prešovi várost azzal, hogy a budai példát követve kiváltságokat biztosított a helyi közösségnek a textil- és kézműves termékek kereskedelmében. Egy dokumentumban Luxemburgi Zsigmond király vagy kancelláriája még úgy is jellemezte a szóban forgó építkezést, hogy „visszaállítás“ városok.
A 14. század második felében Prešov városa védőfalakból álló övvonalat épített. Eleinte csak három fala volt, amelyeket nagy barbakánokkal erősítettek meg a Felső és az Alsó kapunál. A belső falon volt egy lőterekkel ellátott ochodza, a második fal a parkan része volt, a harmadik fal pedig a várárok külső fala. Ennek nyugati oldalán állt az úgynevezett Kis Kapu, amely a Toriszhoz vezetett. A városfalak építésének kezdetén egy tapasztalt mesteré volt a vezető szó Diósgyőri Ambrus, akit a király küldött Prešovba. I. Lajos, aki azt kívánta, hogy a prešovi lakosok ne építsenek tornyokat, hanem hagyjanak szabad helyet a számukra. A fent említett királyi engedmények ellenére a városlakók továbbra is nagyon lassan építették az erődítményeket, ezért az új uralkodó, Luxemburgi Zsigmond további kiváltságokat és kedvezményeket biztosított számukra. 1404-től a prešovi polgárok a királyi földeken bárhol fát vághattak, követ bányászhattak és meszet égethettek a falak építéséhez, 1405-től pedig a nagyszarvai polgároknak is segíteniük kellett ebben. Ekkor a már meglévő falakat (parkán) egy alacsonyabb fallal egészítették ki. Julianu bíboros 1433-ban még azt is megengedte nekik, hogy vasárnap és ünnepnapokon is dolgozzanak. Az 1435-ös, a falak újjáépítésére és megerősítésére vonatkozó általános parancsnak megfelelően Prešovban a falakat és a városárkot is kibővítették, és a város nyugati részén két malmot is leromboltak. Ezután a várost nyugat felé egy újabb háztömbtel bővítették, délen pedig az eredetileg a falak mögött található középkori karmelita kórházat a város belterületéhez csatolták. A munkálatok azonban nagyon lassú ütemben folytak, és csak a huszita sereg támadásának veszélye gyorsította fel őket. A város erődítményeinek építése az 1530-as évek közepén fejeződött be. Időközben a nyugati oldalon le kellett bontani, hogy helyet adjanak egy új utcának (Jarkova) az egykori várárok helyén, majd új helyszínen újjáépíteni.
A 16. század elején Ján prešovi építőmester részt vett a védőépítkezésekben. Állítólag ő építette a városkaput, a tornyot a város északnyugati részén, és részt vett a külső erődítményfal építésében is. A masszív, hármas övű, árokkal övezett falakat bástyákkal erősítették meg. Prešov város eredeti erődítési rendszere két, bástyákkal, tornyokkal és egy vízzel töltött vizesárokkal átszőtt falgyűrűből állt. Malom udvar. (Tekintettel arra, hogy Prešovban már a 13. században is léteztek malmok, a Malomárok mára megszűnt vályúját és környékét a város egyik legrégebbi részének tekinthetjük). Amikor 1751-ben a város katonai funkciója megszűnt, Mária Terézia elrendelte a város erődítményeinek felszámolását, és az összes fegyvert Kassára szállíttatta. A 18. század végétől kezdve a kapuknak, bástyáknak és falaknak fokozatosan át kellett adniuk helyüket az új építkezéseknek.
Több tényezőnek köszönhetően azonban a város erődítményeinek ezek a részei a mai napig megmaradtak:
Kumšt - a mai Kumszt utcai úgynevezett vízbástya. A 16. századtól kezdve a használaton kívüli bástya pincéjében volt egy technikailag figyelemre méltó berendezés, amely a Malom-árokból szivattyúzta a vizet, és facsöveken keresztül osztotta szét a városban. (Machina hidraulika). Lóerővel hajtották. A bástya később pusztulásnak indult, és 1930-ban építették újjá, ahol a Zsidó Múzeumnak adott otthont. Ma az épületben a Prešovi Regionális Múzeum letéteményese található.
Városi árok, amely a város keleti oldalán (a Kmet fáskert alatt) a Szlovák utcával párhuzamosan megmaradt az erődítményfal egy részével együtt. Több épülethez is tartozik, a déli oldalon van egy A művészet kertje, ahol az 1970-es években volt egy uszoda.
Poligonális bástya a ferences templom mögött, a föld felé húzódva.
Középkori bástya a Kováčská utcában az egyetlen fennmaradt ágyúbástya az erődítmény építésének utolsó szakaszából, és az erődítmény építésének egy korábbi időszakából származó objektum példája. Napjainkban kilátóként és néha kulturális célokra szolgál.
Várfalak a város nyugati oldalán, a Baštova utcában is részben megmaradtak, de csak kis mértékben, mivel a földszintes lakóházakat a város erődítményének falához építették hozzá.
Flórián kapuja A város erődítményének fennmaradt részei közül a legnagyobb épület. A gyalogosok kapujaként és a városi csatorna árokba való kivezetéseként szolgált. A 18. század végén alakították át a mai formájára. A szomszédos, a várfalból átalakított épületben kapott helyet a városi közkórház, a szegényház és az ún. "."szalonok ház" (menedékhely a mentális betegek számára).
A Floriánova utcai középkori városerődítés nyugati kapujának alapjai a 15. századból: A lelet a Flórián-kapu boltíve alatti sétány két oldalán található. Ez egy 70 centiméteres fal. A Fő utcán kőburkolatot használnak a történelmi leletek kiemelésére.
A Fő utca 49. szám alatt található Prešov történelmi városmagjának 3D-s bronzmodellje a 18. századból.
Prešov városának városi erődítményei a Šariš vár út
Térkép
Galéria
