A miroli görögkatolikus fatemplomot 1770-ben építették egy domináns emelvényre. A templomot a Legszentebb Szűzanya oltalmának szentelték. Jellegzetes rönkszerkezetű, háromrészes külső és belső szerkezettel rendelkezik. Még ebben a templomban is az egyházi szláv nyelvet használják az istentiszteleteken.
Ez egy háromterű, Lemko-típusú szakrális épület. Külsőleg a háromtéri jelleget a lépcsőzetes piramis alakú tetők hangsúlyozzák. A torony a rönkházrészen kívül külön áll négy tartóoszlopon. Külsőleg az egész építményt deszkával és cseréptetővel burkolták. A torony felső harmada függőlegesen lemezelt, kis visszhangnyílásokkal. A torony teteje piramis alakú, a tetőbe beillesztett lapos hagymával, amely egy utalásszerű lámpásba folytatódik. Teteje fölött egy kisebb hagyma, felette pedig egy háromkaréjos kereszt található.
Az ikonosztáz a templom építésének idejéből származik. Érdekesek a középső cári ajtók a 17. század végéről. Az ajtón hat medalion található, két mennybemenetel-medalion és a négy evangélista medalionja. Az ikonosztáz több javításon is átesett. A legutóbbi restaurálásra 1977-1979-ben került sor, a cári ajtó javítására pedig 2008-ban. Az ikonosztáz mögött egy oltár található, amelyen egy 19. századi, Krisztust keresztet tartó ikon látható, faragott, rusztikus kőből készült kerettel. Az oldaloltáron a 18. század közepéről származó, a keresztre feszítést ábrázoló dombormű található.
A templom falait gazdag ikon-galéria díszíti, amelyek valószínűleg egy régebbi, a 17. század végéről származó fatemplomból származnak.
A templom különböző javításai során talált liturgikus tárgyakat a narthexben helyezik el. Különösen figyelemre méltó egy ritka, valószínűleg a 17. századból származó köpeny. Egy nagyméretű, vászonra festett ikon, amely Krisztus sírba tételét ábrázolja, és amelyet 2004-ben találtak az oltár belsejében tárolva.
Különleges részlegnek számítanak az istentiszteleteken használt ritka, többnyire 17. századi könyvek, amelyeknek a lapok alján korabeli feljegyzések találhatók az adományozókról és egyéb tényekről.
Forrás: www.drevenchramy.sk
Fotók: Tomáš Šereda, Henryk Bielamowicz
