Városi temető

A város fontos kultúrtörténeti emlékei a temetők, amelyek amellett, hogy tükrözik a város lakosságát, vagyoni helyzetét, társadalmi rétegződését, lakóinak etnikai és felekezeti összetételét az elmúlt évszázadokban, számos építészeti és művészeti emlék és szobrászati alkotás koncentrációja is, értékes sírkövek, síremlékek és kripták formájában. A városi temető több különálló részből alakult ki. A legnagyobb a római katolikus temető volt, templommal, szegényházzal és ravatalozóval. Ettől délre volt a protestáns temető egy öregtemetővel. Külön volt az 1876-ban alapított új neológ zsidó temető temetőkápolnával. A nagy katonai helyőrség és a 19. és 20. századi katonai események szükségessé tették egy katonai temető létrehozását. A protestáns temetőtől keletre egy úgynevezett városi temetőt hoztak létre azon polgárok számára, akik különböző okokból nem tudtak vagy nem akartak az egyházi temetők egyikében temetkezni. Ezek az egyes részek később annyira megnőttek, hogy ma már egyetlen egységet alkotnak.