A szabálytalan alaprajzú földszintes ház a 16-17. században épült. Az ebből az időszakból származó levéltári jelentések csak nem konkrét érdekességekről szólnak, az építkezés építészeti részletek alapján datálható - a kivágásokkal és húzott gerincekkel ellátott boltozatos boltozat, a bélletben fazettákkal ellátott kőportál vagy más kőelemek tipológiailag a 16. századból származnak. Az épületet a 18. században átalakították, és három hozzáépítést végeztek - a nyugati falhoz egy tornácot, az északi falhoz egy előcsarnokot, a keleti falhoz pedig egy szobát. Ezzel egyidejűleg a homlokzatokat egységesítették, és a belső teret is megváltoztatták egy központi nagy kandalló kialakításával. Az 1869-es évtől dokumentálták a gyümölcsöskert kialakítását. A 19-20. század fordulóján, az előcsarnok bővítése után ismét átalakították a homlokzatokat, kicserélték az ablak- és bejárati nyílásokat, a padlóburkolatot és a tetőszerkezetet. A pince teljes egészében a föld alatt van, a pince boltozatos, vakolt. A földszint magja négy helyiségből áll - északnyugaton és délkeleten síkmennyezetes helyiségek találhatók. Az északnyugati helyiséget boltozatos boltozat fedi, amelynek váltakozó szakaszai kiemelkedő stukkógerincekkel vannak ellátva, a délnyugati helyiséget pedig boltozatos boltozat fedi, amelynek támpilléres szakaszai kiemelkedő gerincekkel vannak ellátva. A délnyugati szobából nyíló tornác boltozott mennyezetű, míg a csarnok és a keleti melléképület síkmennyezetű. A kazettás keretezésű bejárati nyílások szegmensíves mélyedésekkel és ferdített karzatokkal ellátott fülkékben vannak, az ablaknyílások hasonló fülkékben vannak. A padlásra való feljutás érdekesen van kialakítva, a kőből készült kétkarú lépcső a falazat vastagságában helyezkedik el, egy kis résnyílás szögletes béléssel áttörve, és egy háromszögletű orrlyukakkal végződő homlokzatokkal ellátott kőkapun keresztül érhető el. Hasonló, meglehetősen archaikus kőkapcsolat található a 18. századi átrium alatti pincében is, ahol egy másodlagos, befalazott bélést találunk, amelyet a barokk átépítés során karzatnyílásként használtak. Az északkeleti szoba keleti falában egy ismeretlen nyílás formázott párkánya még a barokk átépítés előtti időkből maradt fenn, amikor a keleti bővítmény még nem állt ott. Az északkeleti szoba délnyugati sarkát egy nagy, kerek kandalló tölti ki, amelyet körbefutó díszes párkány díszít. Ezzel együtt egy új, magas kéményt is építettek a barokk korban. A párkány maradványai a padláson a manzárdtető magas, historizáló gerendázatával együtt maradtak fenn. A tetőszerkezet a 19-20. század fordulójáról származó horganyzott lemezfedésből áll, a szellőzőnyílások díszesen formázott kovácsoltvas elemekkel. A homlokzatokat vízszintesen profilozott koronázópárkány, függőlegesen pedig sarokpárkányok tagolják. A nyílásokat az ablakok fölött párkányok keretezik. A 19. század közepén a kuratórium Berzeviczy Eleonóra tulajdonában volt, aki az első ismert tulajdonos.
A reneszánsz udvar része a Šariš vár út.
Forrás:Dominik Sabol(Reneszánsz kúra Brezovicében)
Térkép
Galéria
