A Frics-i kastély
Frics község első írásos említése 1320-ból származik, a nemesi Mers család birtokának felosztása után. Később hosszú időre a Frych család lett a tulajdonos, közülük az első Frychy János volt. A család a 17. század végéig tevékenykedett Fricsben.
A Szlovákiai kastélyépítés korszakának csúcspontját jelentő reneszánsz kastélyt Berthóty Válint építtette 1623 és 1630 között. Az építési terveket Szorger Mihály eperjesi építőmester készítette. Ghilláni Dominik uralkodása alatt az épületet 1840-ben újjáépítették.
A kastély egyedülálló sgraffito figurális díszítéssel rendelkezik, amelyet 1630-ban a Magyarországi Martin Waxman, 17. századi festő és graffitiművész fejezett be. A szerző kétszínű sgraffito technikával, elefántcsont és szürke-fekete szén felhasználásával készítette el munkáját. Ha megnézzük a kastély sgraffito díszítését, észrevehetjük, hogy a művész a figurák testéhez képest nagyobb fejeket ábrázolt, hogy a néző alulról felfelé néző függőleges perspektivikus nézetének elvét alkalmazza.
Eredetileg mintegy 150 történelmi és mitológiai alak díszíti a kastély vízszintes feliratú padlásterének mezőit. A szereplők választéka a legkülönfélébb területekről változatos: ősi istenek mellett az emberi erények szimbolikus alakjai, az ókor, a magyar és a lengyel történelem figurái is felvonultatnak, a királyok és szultánok között pedig Ján Zsiska hadvezér és Amurat szultán szerepelt. A szerző a kastély homlokzatán a híres Római Birodalom uralkodóinak és jeles magyar személyiségeinek galériáját állította ki. A kastély homlokzatán megőrizték a Berthoty család sgraffito címerét – egy címerpajzsot sassal és királyi koronával az alsó részén.
Az kastély környezetét északról és nyugatról park veszi körül, délről és keletről parkszerű udvar húzódik, amely gyümölcsösként folyamatosan kapcsolódik a parkhoz. Eredetileg a park egy nagyobb komplexum volt, amelynek közepén egy patak futott át. A végső szakaszban a kastély környezetét természeti tájparkként rendezték be, nemcsak bejárati udvarral, ötletes vízrendszerrel, gyümölcsös- és zöldségtermesztő területekkel, hanem díszparcellákkal és pihenőterületekkel is. A kastély mellett megmaradt az egykori malom és magtár is.
A 19. század második felében a Ghillány család a régebbi kert alapjain természet és tájparkot alakított ki. A terület bejárata szabályos kör alakú területtel lett kialakítva, forgalmi elkerülővel. Eredetileg egy kút volt a beszállóhely közepén. A park fő kompozíciós tengelye egy természetes vízfolyás és az abból táplált vizesárok ötletes vízrendszerrel és a 20. század elején épült kis vízerőmű meghajtásával. A park alapszerkezetét száz-százhúsz éves lombhullató fák alkotják, fajösszetételében hárs, vadgesztenye, juhar.
1998-tól a Tomka család lett az udvarház tulajdonosa, amely közel 40 évnyi alvásból elevenítette fel ezt az emlékművet. A teljesen leromlott állapotú kulturális műemlék általános javítást igényelt statikai biztonság révén, a kastély külső és belső helyreállítását, a gazdasági épületeket és a parkot.