A kevés fennmaradt Eperjesi gótikus műemlék egyike, amely 1504 és 1509 között épült. Az épület valószínűleg a 17. század végéig hordók és egyéb kellékek tárolására szolgáló raktárként szolgálta a pincészetet, de az 1530 levéltári feljegyzésekben a városházához való közelségének köszönhetően az eperjesi börtönök egyikeként is emlegetik. Nevét az eperjesi Véres mészárlásról kapta 1687-ben, amikor Antonio Caraffa Nápolyi császári tábornok igazságtalan tárgyalása alapján a főtéren az evangélikus kolégium közelében fokozatosan kivégeztek 24 magyar köznemest és polgárt. A mai városháza földalatti helyiségében volt az egyik eperjesi kínzókamra is, amelyet Caraffa a vádlottak kihallgatására állított fel, amely akkor egy építészeti egységet alkotott az épülettel. Egyes írásos utalások szerint az épületben tartották a városi ellenőrző mértékeket, súlyokat, illetve egy ideig itt volt a városi fegyverraktár is. A 19. század második felében a városi börtönnek adott otthont. A 20. század elejétől az épületet városi dokumentumok archiválására kezdték használni. Jelenleg városi képtárként működik.
