Pillerpeklény-i kastély
Pillerpeklény községben található egy kastély, amely a 18. század második felétől a Piller nemesi család tulajdonában volt. Az eredetileg Ausztriából származó Pillerek a modern nemesi családokhoz tartoznak. A 18. század közepén Felsőmérk környékén földet vásároltak, és Sárosban telepedtek le. 1757-ben Mária Terézia királyné nemesi címmel és címerrel ajándékozta meg Piller Józsefet a honvédségben végzett hűséges szolgálatáért. 1764-ben a királynő fiának, Márton Jozsefnek, a Sóvár kamarai iroda igazgatójának megadta a ,,de Mérk,, predikátumot, és ingatlanokat adott neki Felsőmérk-ben, Pillerpeklény-ben, Zsegnye-ben és Kistölgyes-ben. Később vásárlással és előnyös házassági politikával bővítették birtokaikat, és csatlakoztak a gazdag Sárosi birtokosokhoz. A családtagok fontos tisztségeket töltöttek be a Megyei önkormányzatban és az igazságszolgáltatásban is.
A családi rezidencia egy kastély volt Pillerpeklény-ben , ahol minden családi dokumentumot összegyűjtöttek. A kastély létesítése 1799-re vagy 1800-ra datálható, de a kúria építési kezdésének pontos dátumát egyetlen dokumentum sem őrzi. Eredetileg a 18. század közepén rokokó kúria volt, majd a 19. század közepén részben átépítették, és a késő klasszicista épületek stílusában újrahomlokzatozták. A kétszintes épület téglalap alaprajzú. A homlokzatot hornyos pilaszterek tagolják, sarokrusztikázással. A szobák hordóboltozattal vagy lapos mennyezettel rendelkeznek. Néhány mennyezetet díszek díszítik.
A Pillerek nagy gazdaságot hoztak létre Pillerpeklény-ben, amely különösen a 19. század második felében virágzott fel, amikor a falut Piller Gedeon és fia, Kálmán irányította. Itt malmot, fűrésztelepet és halastavat építettek. A család kiterjedt erdőket is kezelt. Gazdaságuk nemcsak Pillerpeklény lakosainak adott munkát, hanem a környező falvak – Radács, Jánó és Lubóc lakosainak is.
1924-ben a pilleri ingatlanok jelentős részét elkobozták és parcellákra osztották, így csak középosztálybeli birtokosok maradtak. 1945 után tulajdonukat teljesen elkobozták, a Pilleréknek el kellett hagyniuk a kastélyt, amely felügyelet és védelem nélkül maradt. Piller Gejza a sérült, szennyezett, nyirkos és penészes töredékeket összegyűjtötte, majd letétként átadta a levéltárnak. A kiterjedt családi könyvtár egy része is az átvett levéltári anyaghoz tartozott, a többi könyvet a családi rezidenciákról valószínűleg azok az intézmények vették át, amelyek a háború után a kastélyok berendezését elkobozták. A következő években itt működött az Eperjesi Regionális erdészeti igazgatóság, és az Állami Erdőtermelési kutatóintézete. Az idő múlásával és különösen a háború után a kastély egyre rosszabb állapotba került, bár az Eperjesi hatóságok megpróbálták helyreállítani, de ez soha nem történt ís valósult meg.
Az ingatlan egy része, főként az erdők visszaadásra került sor a leszármazottaknak.
A kúria ma ismét Bán Andrásé, a Piller család leszármazottjáé. A Piller család megőrzött naplójegyzeteinek köszönhetően tudunk az építészeti fejlődésről.
A kastély kerti homlokzata előtt egy 1880-90-es neobarokk szökőkút torzója található, amelyen két szőlős zarándok allegorikus alakja látható. Az udvarház melletti parkban még mindig ritka fák nőnek, mint például a kanadai vagy a fekete dió, amely már az 1869-es térképeken is fontos tereptárgyként szerepel. A kastélytól nem messze található a családi temető, ahol a Piller család tagjai találtak utolsó nyughelyet a hatalmas tölgyek alatt.
A Pillerpeklény-i kastély a Sárosi várút része.