Berzevice-i reneszánsz kúria
A földszintes, szabálytalan alaprajzú kúria a 16.-17.. században épült. Ebből az időszakból az archivált tudósítások csak nem konkrét kúriákról beszélnek, az építkezés építészeti részletek alapján keltezhető – a kivágásokkal és kihúzott gerincekkel ellátott hordóboltozatok, az ajtófélfa fazettás kőportálja és egyéb kőelemek tipológiailag a 16. századiak. Az épületet a 18. században újították fel, és három ráépítésre került sor – egy túlnyúlás a nyugati falhoz, egy előszoba az északi falhoz és egy szoba a keleti falhoz. Ezzel párhuzamosan egységesült a homlokzatok díszítése és a nagyméretű központi kandalló kialakítása is változásokhoz vezetett a belső térben. 1869-től van dokumentált gyümölcsös gazdálkodás. A 19. és 20. század fordulóján, az előcsarnok bővítése után a homlokzatokat ismét módosították, az ablak és bejárati nyílászárók kitöltését, a padlót és a tetőburkolatot kicserélték. A kastély teljes alápincézett, a pince boltívei hengereltek és vakoltak. A földszint magja négy helyiségből áll, északnyugaton és délkeleten lapos mennyezetű terek találhatók. Az északnyugati termet váltakozó szakaszokkal, kiemelt stukkógerincekkel, a délnyugati termet pedig a kiemelkedő gerincű összekötő szakaszokkal ellátott hordóboltozat fedi. A délnyugati helyiségből megközelíthető prevet hordóboltozatos, az előcsarnok és a keleti mellékszárny lapos mennyezetű. A kazettás ajtókeretes bejárati nyílások szegmensíves és ferde szemöldökű fülkékbe kerülnek be, az ablaknyílások hasonló fülkékbe. A tetőtér bejárata érdekesen kialakított, a falazat vastagságában kapott helyet a kétkarú kőlépcső, amelyet egy kis, ferde bélésű résnyílás világít meg, és háromszögletű orrfalakkal végződő kőportálon érhető el. Hasonló, jelentős mértékben archaikus kőelem található az előcsarnok alatti pincében is a 18. századból, ahol egy másodlagos falazott bélés található, amelyet a barokk rekonstrukció során a nyílás áthidalójaként használtak. A barokk rekonstrukció előtt az északkeleti szoba keleti falában még fennmaradt egy ismeretlen nyílású profilos párkány, amikor a keleti bővítmény még nem volt meg. Az északkeleti terem délnyugati sarkát a kerülete mentén profilozott párkányzattal díszített nagy, kerek kandalló tölti ki. Ezzel együtt a barokk korban új, magas kéményt alakítottak ki. A párkányok maradványait a tetőtérben őrizték meg a manzárdtető magas, történelmi tartószerkezetével. A tető a 19-20. század fordulójáról származó horganyzott fémlemezből áll, szellőzőnyílásokkal, dekoratív formájú kovácsolt elemekkel. A homlokzatokat vízszintesen profilozott koronapárkány, függőlegesen saroknégyzet tagolja. A nyílásokat szárnyas ablakok keretezik, az ablakok felett profilos karnisokkal. A kúria a 19. század közepén Berzeviczi Eleonóráé volt, aki az első ismert tulajdonos.
A reneszánsz kúria a Sáros várút része.
