A ,,Ringov,, kastély Pécsújfalu
Pécsújfalu első említése 1319-ből származik (Wyfalu). Ez a történelmi jelentőségű falu már a középkorban nemesi székhely volt, de csak az újkor elején vált kastély központjává, ami szükségessé tette egy földesúr szíkhellyet építeni. 1322-ig királyi birtok volt, ezután Micsko nemes birtokolta, aki magasan a Csörgő hegységben építette fel rezidenciáját. Házasságok révén más családok is érkeztek Pécsújfalu-ba , akik a faluban kastélyokban és kúriákban laktak, legyen szó Péchy, Mariássy vagy Bornemisza családokról. Nekik köszönhetően Pécsújfalu rendkívül gazdag műemlékekben és történelmi tárgyakban. A barokk templomon, egy klasszicista zsinagógán és egy kápolnán kívül több mint 10 kastély és kúria maradt meg itt, amelyekkel csak a Szlovákiai Liptószentjánosi vagy Berzevice falvak vetekedhetnek. A műemlékek ilyen koncentrációja vidéki viszonylatban egyedülálló.
1556-ban a Péchy családnak a tulajdonába jutott az említett kastély és a hozzá tartozó területi birtok, de nem a régi és megrongálódott ,,Ujvár,, néven ismert várat választották lakóhelyéül, hanem úgy döntöttek, hogy egy kényelmesebb rezidenciát építenek alacsonyabb helyen, a kastélyt síkságként biztosítottak.
Az erődített nemesi rezidencia a Torysza balparti teraszán (361 m tengerszint feletti magasságban) épült, ahol a terep délre a Torysza völgyébe, nyugatra a Lyutinka folyó völgyébe dől. Viszonylag előkelő hely a völgyön belül, ahonnan jó kilátás nyílik a Torysza völgy nagy részére, amelyen egyidejűleg egy fontos országút vezetett át.
A túlnyomóan lakó funkciójú épület tehát megfelelő elhelyezésre került. Feltételezések szerint a kastélynak bizonyos mértékig a közeli Hónigi várat kellett volna védenie, ezért lőréseket is álítottak fel benne. A lőréses kastélyok pedig valóban ritkák voltak Szlovákiában. A később ,,Ringov kastély,, néven ismert épület először 1556-1563 között épült. Az 1556-os adományozási okiratban és annak visszaigazolásaiban nem szerepel, így korábban nem is létezett, és nagyon valószínűtlen, hogy a falu korábbi tulajdonosai (a Tarczay család) építették volna, hiszen egy ilyen fontos kőépület minden bizonnyal szerepel az adományozási dokumentumban. A kastély mennyezetének fagerendáján 1649. 06. 20-i keltezésű felirat maradt fenn. A 16. század második felében történt építkezésről tanúskodnak az építészeti részletek – az kastély nyílásainak többségének kerek profilja, amelyek a gótikából a reneszánszba való átmenetre jellemzőek.
A nemesi rezidencia egy kompakt objektum volt, ahol a szabálytalan alaprajzba egy magas prizmás torony és egy kisebb traktusú lakópalota került az északkeleti sarokhoz közel. A falak nagy része azonban nem kőből készült, mint az épület többi része, hanem csak fagerendákból. Az épület vastag falaiban több volt a kiskapu, mint az ablaknyílás, és még kevesebb a bejárat. Az épületbe délről, néha talán nyugatról is be lehettet menni. A nyugati és a déli homlokzaton megközelítőleg négy-négy ablak volt profilozott reneszánsz szárnyakkal, az északin csak kettő, a keleti homlokzaton pedig nem volt ablak. A homlokzatokon egyértelműen a különböző típusú hornyolások domináltak, összesen legfeljebb 27 (réses, kulcsos, nadrágos). Főleg a felsőbb emeleteken helyezkedtek el, és stratégiailag úgy rendezték el és irányították őket, hogy a védekezés a lehető leghatékonyabb legyen. A mai napig megőrződött egy hatalmas saroktorony, ahol a fent említett lőrések láthatók. Az egyes helyiségekben megmaradtak a kőreneszánsz ajtók, a boltozatokon reneszánsz stukkófigurák és a barokk kandalló. A 19. századtól a kastély láthatóan már nem a Péchy család reprezentatív rezidenciája, az épületet valószínűleg csak bérbe adták vagy más (pl. gazdasági) célra használták.
A kastély érdekessége, hogy ír típusú épületről van szó, amelynek nincs párja Szlovákiában. Nemcsak a kora reneszánsz részletek értékesek, hanem különösen az épület egésze, hiszen hazánkban igen egyedi típusról van szó. Hasonlóképpen, a legközelebbi objektumok a Simonovany-i kastélyok vagy a megszűnt Parizsovce-i. Az eredeti terv az volt, hogy ez az épület alföldi kastély jellegű lesz, ezért árokkal vették körül. Nos, mondhatni egy vár és egy kastély kombinációja. A kastély közvetlen szomszédságában ma is megőrződött a (vidéki viszonylatban ritka épületek) – leghamarabb a 19. századból származó sorházas kisebb történelmi házakkal, amelyek valószínűleg cselédlakásként szolgáltak. A Ringovi kastély, bár viszonylag kevéssé ismert műemlék, nemcsak regionális, hanem országos jelentőséggel is bír.
A Ringovi kastély a Sáros várút része.